Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



* DjVu megjelenítő: Windows Mac OS Android

 
10.25 KB
2008-01-23 16:41:59
 

image/vnd.djvu
Nyilvános Nyilvános
281
1775

Cím: Zala megye története a középkorban
Szerző: Holub József (1885-1962)
Szerz. közl.: Holub József
Kiadás: Pécs : Dunántúl Egyetemi Nyomda, 1929-
Kötetei: 3. köt., A községek története
ETO jelzet: 943.912.1 ; 908.439.121
Tárgyszó: Zala
Szakjelzet: 943.9
Cutter: H 77
Nyelv: magyar



SZEPETNEK
(Szepetnek Zala m. nagykanizsai j.)
Már a XII. század második felében találkozunk a Nagykanizsától délnyugatra fekvő
Szepetnekkel és egyházával. 1184-8 táján János püspök a nehéz anyagi viszonyok közt élő
káptalannak adta támogatásul egy márka jövedelmét jelentő egyházát /Mon. Vespr. I. 4./. Maga a
birtok is püspöki birtok, tehát a veszprémi egyház birtoka volt. 1325-ben Károly Róbert, Henrik
püspök kérésére, a szombati napra hetivásárt engedélyezett e püspöki falunak /Veszprémi kápt. lt.
Epp. Szepetnek 1./.
De más birtokosai is lehettek, mert a XIV. század derekán találkozunk itt nemesekkel is. Így
1347-, 1350-ben Szepetneki Misics fia Mikével /ZO. I. 447., 498./,– 1356-8-ban Szepetneki
Misiccsel, Gegővel, Pederrel és Péterrel, akik István fia Miklós volt bánnal /Lendvai!/ pereskedtek a
Mura melletti Szentgyörgy tárgyában /ZO. I. 564., Anjoukori okmt. VII. 14./.
Ez a birtoka a püspökségnek azonban messze feküdt a püspökségtől, folytonosan bajai voltak
miatta a szomszédokkal – 1366-ban Szentmártoni László hatalmaskodott ott /Veszprémi kápt. lt.
Epp. Szepetnek 2./, 1381-ben a Kanizsaiak /U.o. 3./ – s ezért 1390-ben elcserélte több más e
vidéken levő birtokával együtt a Kanizsaiakkal s ehhez beleegyezését adta a káptalan is /Dl. 7560.,
7580./.
Ettől kezdve a Kanizsaiak birtoka, akik úgy látszik, megszerezték az itt levő nemesi
birtokokat is. Elég nagy hely volt, amelyet már 1435-ben, amikor vasárnapi napon tartottak itt
három vásáron való kikiáltást, mezővárosnak /oppidum/ mondják /Tallián-cs. lt.; az 1493-i
urbáriumban is./.
E g y h á z a volt Paróchiás papja 1419-ben Pál fia András volt /ZO. II. 412./. Plébánosa 1465-
ben Máté /Nagy Imre kiv./.